2011. július    I    Szófiában járt a Mizar

2011. június 22-én Bulgária fővárosában a Nemzeti Kulktúrpalota alsó szintjén található, híres Sofia Live Club-ban lépett fel a Mizar. A klubba 10 órás utazást követően estünk be és közel két órás koncertet adtunk. A helyi közönség számára még ismeretlen repertoárt egy bolgár népdal feldolgozással, a "Hubava si" cíművel egészítettük ki, amelyet annyira megszerettünk, hogy fontolgastjuk stúdióban történő rögzítését is.

Általában úgy szokott lenni ez, hogy a YouTube-on találunk zeneszámoklat, többnyire amerikai előadóktól, amit feldolgozunk. Ez alkalommal azonban fordítva történt: a YouTube-on találtunk egy filmet, amin fiatal amerikai jazz muzsikusok, a Shazz Combo előadják a Mizar (Sárközy Fanni) Just For Fun című kompozícióját. A szólisták: Alan Spencer tenor szaxofonon, Anthoni Polcari basszusgitáron és Lorenz Mallari zongorán. Megtisztelő!

Az Angie Neon Reklám támogatásaként kaptuk ezt a szép neon logót, amelyet a Tisztelt nagyérdemű koncertjeinken lát majd! Köszönet a szép és precíz munkáért és a támogatásért az Angie Neon Reklám munkatársainak!!!

Újabb internetes rádión vagyunk jelen három dalunkkal. A Jango.com olyan online rádióadó, ahol a hallgató értékeli az általa hallott dalokat és a rendszer ez alapján feltérképezi a zenei ízlését és igyekszik annak megfelelő zeneszámokat lejátszani. Remélhetőleg sok új rajongóhoz jutunk el ilyen módon.

Kétoldalas, fényképes interjú jelent meg a Mizar zenekarral a Pesti Est hasábjain! A beszélgetésben lokálpatriotizmusunk mellett :) szó esett a zenekari dolgokról is, úgymint készülő harmadik lemez, egyéb jövőkép... Ha valaki esetleg lecsúszott volna róla, vagy a soron következő kiadásról, amelyben Peti mesél kedvenc olvasmányairól, az mulasztását részben pótolhatja a Multimédia rovatban.

A fotók Gabelics Antal keze munkáját dícsérik!!!

E honlap egy kulturális kritikai fórum, mely igen népszerű a tengerentúli internetezők körében. Esetünkben épp a Mizar zenekar második nagylemezéről írnak kimondottan hízelgő tartalmú kritikát a szájt hasábjain, belinkelve korábbi MÜPA-béli fellépésünk videóanyagát. Nem mellesleg az oldal olvasói között 3 db CD-nk kerül majd kisorsolásra.

Az olasz rádiós jazz zenei szerkesztő, Francesco Sciarreta megkeresése alapján lemezünk dalai immáron több olaszországi rádióadó jazz zenei műsorában is hallhatóak... Az első, debütáló megjelenésünkre a Radio Citta' Aperta -n került sor áprilisban.

Újabb egyesült államokbéli rádióadó kereste meg kiadónkat, a Beagle Beat Records-ot, hogy zenénket állandó rotációban sugározhassa, illetve rádió spotot rögzítsünk számukra. Ezúttal az USA keleti partján található Észak-Karolinai WFSS 91.9 FM Hír- és Jazz zenei Rádió csapott második nagylemezünkre. Reméljük, további medéiumok is követik példájukat.

Kiadónknak, a Beagle Beat Records-nak köszönhetően zenekarunkkal immáron a műfaj legnagyobb szakportálja, a SmoothJazz.com is foglalkozik olyannyira, hogy számainkat a honlapon működő OnLine rádió rendszeresen sugározza, rádiospot és cikk hirdeti második, Natural Design c. lemezünket sőt, a weblap egy velünk készült interjút és egy, a lemezről készült recenziót is közöl, így előkelő helyen, a smoothjazz legnagyobb nemzetközi képviselői között a Mizar is jelen van a portálon.

Bár a zenekar első lemezmegjelenése óta nem vesz részt hazai zenei versenyeken, nemzetközi megmérettetésektől nem zárkóztunk el. Ezúttal a második nagylemezünkön szereplő No Time to Lose c. dalunk nyerte meg a 2009-es, 100% Music Songwriting Contest elnevezésű versenyt jazz/blues kategóriában. A megmérettetésen egyébként egyedül voltunk magyar döntősök olyan országok indulói között, mint Franciaország, Ausztrália, USA, Kanada, Írország, Brazília, Észtország, Görögország, Spanyolország, Csehország, Belgium és az Egyesült Királyság.

Újból hírt ad rólunk a neves, USA-beli jazz szakfolyóirat, a JAZZIZ. Ezúttal a magazin nagy, negyedéves számában szerepeltet negyedoldalas, kiemelt írást a zenekarról, illetve második nagylemezünkről, külön említve és újra mellékletként szerepeltetve Just For Fun című dalunkat. A cikk Fanni énekesi, billentyűsi és szerzői képességein túl méltatja angol nyelvű szövegeit, Schneider Peti gitár-, Pusztai Gabi dobjátékat és kiemeli még Pálhegyi Máté fuvolista és Szendőfi Balázs basszista teljesítményét is.

Második alkalommal került megrendezésre a Magyar Dal Napja 2009. szeptember 13.-án, Budapesten és az ország több nagyvárosában, összesen mintegy 22 helyszínen. Stratégiai alakulatunk (Mizar) a Magyar Vokális Jazz színpadán lépett fel, melynek a MŰPA sétány adott helyet egy impozáns, kettévágott futballabda szerű sátorban. A Mizar zenekaron kívül a műsoron még olyan nevek szerepeltek, mint például Kozma Orsi, Váczi Eszter, Szőke Nikolett, Charlie, Impresseve, Modern Art Orchestra, Falusi Mariann, Mór Bernadett, Babos Project Romani, Berki Tamás, Winand Gábor és mások. A koncert során Cseh Tamásról is megemlékeztünk a Budapest c. dallal. Közreműködött szokás szerint Szendőfi Balázs basszusgitáron, valamint első ízben Györfi Anna, aki vokálozott és Zsoldos Dani ütőhangszereken.

Ezúton is köszönjük a lehetőséget!

Talán nem túlzás újabb mérföldkőnek nevezni első tengerentúli nyomtatottsajtóbeli megjelenésünket, melyet ráadásul a mérvadó amerikai jazz zenei szaklap, a JAZZIZ magazin 2009 augusztusi száma közöl rólunk. A kimondottan pozitív felhangú cikk mellett ráadásul a lapkiadó legújabb lemezünk egyik dalát, a Just For Fun címűt is szerepelteti a JAZZIZ magazin mellékletét képező CD lemezen. A szerkesztők dalválasztása már csak azért is izgalmas, mert e szerzemény volt egyben az első saját dalunk a zenekar megalapítását követően, vagyis úgy hét évvel ezelőtt...

A cikk elolvasható a Sajtó rovatban, illetve a Jazziz.com oldalon, a lap elektronikus változatában.

Natural Design című lemezünk anyaga immáron nemzetközi vizeken evez... A totális képzavar magyarázataként csak annyit, hogy zenénk e héttől hallgatható a neves internetrádión, az EuroSmoothJazz.com-on sok világhíres művész zenéi közé válogatva.

Rozgonyi Zoltán szíves meghívására és a Zuglói Cserepes ház vendéglátása mellett bemutattuk második lemezünk, a Natural Design anyagát a Zuglói Smooth Jazz Klub színpadán. A koncerten persze nemcsak a vadonatúj zeneszámok szólaltak meg, de előző lemezünkről is válogattunk és a koncerten olyan számot is eljátszottunk, melyet élőben eddig még soha. Köszönjük Zoltánnak és a háznak a meghívást és a szíves vendéglátást, a közönségnek a teltházat, a frenetikus hangulatot és a tapsot és Balogh Róbertnek a kiváló fotókat, melyek az alábbi címen megtekinthetőek. Köszönet illeti még Cserta Balázst, aki szaxofonon és tárogatón működött közre a koncerten, illetve Szendőfi Balázst, aki szoksá szerint basszusgitáron támogatott minket.

Hozzávetőlegesen fél év telt el Farkas Zoltán, a Beagle Beat Records ügyvezetőjének négy szám elektronikus kiadására vonatkozó felvetése és a végül megszületett 10 dalos fizikai lemez megjelenése között. A felvételeken ezúttal is kitűnő vendégművészek, barátok működtek közre. A teljes egészében angol nyelven megszólaló anyaghoz Paczári Károly hangmérnök adta szakértelmét, aki a Pusztai Gábor által hangmérnökölt anyag mastering munkálatait végezte a Tom-Tom Stúdióban. A lemez elkészítéséhez rengeteg segítséget kaptunk és nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, erről további részleteket itt lehet olvasni. A lemezbe bele is lehet hallgatni itt.

Aranylemezes lett Pusztai Gáborunk. Mindig mondjuk is neki: "Gabriele, sose felejtsd el, honnét indultál", meg azt, hogy "Ne feledd, Gabrielo, a család a legfontosabb!" Egyszóval mi őt fentről mindig is támogattuk. (Azt a csúnya poént semmiképpen nem sütjük el, hogy "...hiába, a mi kutyánk kölke!") Na mindegy, a lényeg: Sok szeretettel gratulálunk Pusztai Gábornak első aranylemezéhez, és a Misztrálos fiúknak, Mikának, Misinek, Tamásnak és Máténak! Áldja meg őket a jóisten és kövesse ezt még sok hasonló siker!

2008-ban a 90.9 Jazzy második alkalommal is megrendezte a Jazzy Jazz Dalversenyt. A díjátadó ünnepség a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházában volt október 12-én. A győztes Rostás Reginának a Mizar zenekar adhatta át a díjat, ami nagy megtiszteltetés volt a számunkra. Az átadó után rövid koncertet is tartottunk. A győztesnek, a díjazottaknak, a versenyben résztvevőknek ezúton is gratulálunk, a 90.9 Jazzy stábjának köszönjük a lehetőséget és a megtiszteltetést, a közönségnek pedig a tapsot!

Közreműködőink voltak:

Cserta Balázs-szaxofon, Szendőfi Balázs-basszusgitár.

2008 júniusában másodszorra is megdőlt a világ leghosszabb koncertjének Guinness rekordja. A rekordot tavaly már egyszer elhódította Magyarország, azonban októberben Japán, majd Kanada, utóbbi egy 200 órás koncerttel visszaszerezte azt. 2008-ban a Balatonfüredi Gitár Fesztiválon a magyar fellépők (több mint 1000 zenész) 216 órát játszott és így a rekordot újra Magyarország jegyzi. Zenekarunk 27-én 1 órás műsorral járult a sikerhez...

28-án aztán Tatán játszottunk a Víz, Zene, Virág Fesztiválon. Külön-külön már megfordultunk Tata városában, mely egyik kedvenc helyszínünkké vált, együtt játszva - Mizarilag - az őrült rohanást, csúszást követően ez az érzés csak erősödött. Csak azt bánjuk, hogy nem a tó mellett játszottunk... de majd legközelebb!

A koncerteken Szendőfi Balázs basszusgitározott!

"(...) E filmben az író-rendező tehát életveszélybe helyezi a főhőst amely csak egy bébi abszolválásával oldható fel, ezt a furcsa helyzetet valamilyen spirituális magyarázatba csomagolva, mely teljesen világos módon ürügy. Vagyis már megint ott tartunk, hogy például én felteszem magamnak a kérdést: valóban leegyszerűsíthető életem gravitációs középpontja egy női szervre, mely körül én egyfajta geostacionárius pályán keringek, folyamatos vonzás és taszítás (vagy inkább elutasítás) közepette? Ilyen gyarló, pitiáner, materiális motivációk mozgatnának? És akkor jön Kovács-Majoros elmebeteg filmjével, töketlen hőseivel (akik tulajdonképpen én vagyok, hogy a rosseb egye meg), és megértő mosollyal bólint, hogy hát, aranyapám: igen. (...)"

Részletek: www.roviddekemeny.hu

A lemez megjelenését követő első - kvázi - lemezbemutató fellépésünkre a Magyar Rádió Márványtermében került sor köszönhetően Maloschik Róbert szíves meghívásának! Ismervén e helyszín a magyar jazz-ben betöltött szerepét és helyét nagy alázattal és talán mégnagyobb lámpalázzal álltunk színpadra.

Közreműködtek nagyrabecsült barátaink, kollégáink: Kazai Ági - vokál, Szendőfi Balázs - basszusgitár, Takács Márton - ütőhangszerek, Vörös Attila - szaxofon, klarinét.

Köszönjük a lehetőséget, a megtiszteltetést, hogy itt játszhattunk!

Zsuffa Petinél sokat vendégeskedtünk már korábban is, és megtanultuk, nála nem kell izgulni, noha történhet bármi, mintahogyan történik is. Most például a Rádió Q Starsky & Hot Jazz Club műsorának stábja és mi, a meghívott vendégek sk hatástalanítottunk egy pokolgépet! Ahogy mondom! Jó, végülis újságpapír volt a böröndben, és tulajdonképpen Zsuffa Peti nyitotta ki, miközben mi az árkádok mögé bújtunk, de lehetett volna pokolgép is. Úgyhogy a nagy ijedtségre elmentünk éjjeli palacsintázni, ami viszont majd egy újabb blogbejegyzést kíván.

Most sem csalódtunk, köszönjük a meghívást!

Megszületett első lemezünk, mely remélhetőleg perceken belül a boltokba kerül, illetve interneten is megrendelhető (www.narrator.hu). Köszönet jár segítőtársainknak, vendégmuzsikus barátainknak, akik közreműködtek, illetve a NarRator Records -nak, és nem utolsósorban a mi drága közönségünknek!

Ezzel a koncerttel elmondható, hogy bejártuk az országot északról-délre, keletről-nyugatra. Rendkívül szívélyes vendéglátás, fantasztikus közönség, patinás környezet, isteni étkek. Aki Miskolcon jár, ne hagyja ki, hiszen mindezek mellett a város talán egyetlen, de mindenképpen jelentős jazzklubjáról van szó.

Köszönet vendéglátónknak a csodás fogadtatásért!

Egyik csoda követi a másikat! Meghívást kaptunk Maloschik Róberttől, a hazai jazz zene egyik legmeghatározóbb pártolójától, a Magyar Rádió szerkesztőjétől egy beszélgetésre a Bartók Rádió Jazz-kaleidoszkóp című műsorába, ahol Pocsai Krisztinával beszélgettünk. Köszönjük a meghívást és a lehetőséget!

Legnagyobb meglepetésünkre a zenekar Újra a parton című szerzeménye nyerte meg az első Jazzy Dalversenyt, nem beszélve arról a zeneszerzői különdíjról, amit már megint Fanni nyert el. Ez már csak azért is óriási dolog, hiszen nem kis nevek szerepeltek az indulók között, olyanok is akiknek a koncertjein magunk is erősen csápoltunk ifjú, zsenge korunkban és még ma is. Köszönet tehát a bizalomért és óriási megtiszteltetésnek (!) tartjuk!

Köszönet Suri Imrének, Kovács Lászlónak és a rádió többi munkatársának és a zsűrinek!

Murphy nyaral. Ez lehet a magyarázata annak, hogy nem mosta el az eső egyik megmozdulásunkat sem az idei, azaz 2007-es Nyár a Lánchídon rendezvényen. Zenekarunk három ízben lépett itt színpadra, július 29-én, a Jazz napon, augusztus 11-én és 12-én az "ereszd el a hajam" napokon. Bár az eső lába mindvégig lógott, igen jó idővel áldott meg minket a sors - tőle szokatlan módon. Ennek is köszönhetjük, hogy igen népes közönségnek mutathattuk be a Mizar dalokat és más feldolgozásokat. Köszönjük a lehetőséget a Budapest Fesztivál Központ munkatársainak és a remek hangosítást, segítséget a hangmérnöknek.

Kovács István rendezésében újabb alkotás, ezúttal egy kisfilm lett díjazott a 38. Budapesti Függetlenfilm Szemlén. Az Előjáték c. film zenéjéül a Mizar zenekar "Nézem az arcod" című szerzeménye szolgál. Megtekinthető a Bem moziban a műsoron lévő filmek előtt.

A Balatonfüredi Jazz Fesztivál kapcsán, köszönhetően Laczó Zoltán Vincének, mától Mizar zenék csendülhetnek fel a Magyar Katolikus Rádióban. Egyrészt zenei felvételekkel megtűzdelt beszélgetés kerül rögzítésre, mely műsor márciusban lesz hallható, másrészt instrumentális zenéink rendszeresen lesznek hallhatóak a különböző műsorok között... Nagy megtiszteltetés!

Kovács István barátunk, a KULT/VERZ műhely tagjaként társaival Szűzijáték címmel egészestés játékfilmet készített, melyet a nagyközönség 2006 novemberétől láthat a mozikban. Kenéz Anikó, Roszik Gergő és Dióssi Gábor főszereplők, és több fiatal tehetség mellett a filmben feltűnnek még Hajós András, Scherer Péter és Antal Imre is. A film sajtóvetítésére 2006. november 2-án 15h-kor került sor a Tabán moziban. Az első nyilvános vetítés november 9-én volt ugyanitt. Az alkotás zenei anyagát - többek mellett - zenekarunk készíthette el.

Hát igen: a mi kutyánk kölkei, ahogy mondani szokás! Fanni és Gyuszi már túl vannak egy-két nagyobb Gerendás Petis koncerten és turnén, legutóbb például Péter 50. születésnapi koncertjén játszottak a MÜPA színpadán! Ha már itten tartunk: isten éltessen sokáig, Peti!

Bármiennyire meghökkentő és váratlan is, bármennyire meglepő és mulatságos, II. helyezettek lettünk az I. Magyar Jazz Improvizációs Versenyen, Balatonfüreden. Bíráink Friedrich Károly, Binder Károly, Winand Gábor és László Attila voltak. Díjunk sok kávé (remek lemezkészítéshez), babzsákfotel (az is remek lemezkészítéshez), és egy nem várt kölyökmacsek (ez is remek... valamire). Ez utóbbi a Tagore sétány egyik bokra alól ordított. Megfosztottuk bolháitól, viszonzásul annyit evett, mint egy ló. Fesztinek kereszteltük, szakértői véleményünk szerint 55%, hogy lány.

A helyes megfejtés: "Ákos". A megfejtő (csak egy volt) között egy kézszorítást és egy igazi pöttyös rudolfot sorsolunk ki! Nemessányi Gergőnek pedig köszönjük a kimagasló hangosítást. Ezt persze nem úgy kell értelmezni, hogy a New Orleansban kilógnak a hangszórók a plafonon túlra és Gergő eléri őket, hanem úgy, hogy JÓ! Egyszómintszáz, remekül szólt még a kottasuhogás is! És az az öltöző...! Pázár! Köszönjük a közönségnek a lelkes fogadtatást és a szervezőknek a meghívást!

(Laci másra is rájött: Sanyi basszusgitárja azért ilyen sokhúrú, mert amikor csinálták, későn szólt, hogy "...ja, és basszus legyen!")

km.: Berkesi Sándor (basszusgitár)

fotó, helyes megfejtő: Kurcsák "Pittu" István

A Színhang Műhely Egyesület újabb nagyszabású - kétnapos - dzsemboréjára, a SzínHangFest-re került sor október 1-2 között a Tűzraktárban. Volt itt képzőművészeti kiállítás, illetve annak megnyitója, filmvetítés és koncertek. Annyi biztos, hogy az eleinte igen kilátástalannak tűnő technikai és fizikai körülményekből egész használható kis buli kerekedett, melyet éjfél után, így tulajdonképpen 3-án fejeztünk be. Valahogy mindig mi zárjuk a Színhang bulikat... És ez jó!

km: Takács Szabolcs (basszusgitár)

fotó: Szvoboda Laci

Volt ott tévékészülékkel felszerelt, belső világításos, sztereó, légfúvókás, ötszemélyes minimedence (vagy maxikád), belsőgörgős, elemről is működő, autómata nyakmasszázs-párna, tökéletesen vízáteresztő zuhanyfülke (ez abba a kategóriába tartozik ahová a napelemes zseblámpa, a vízben oldódó felmosórongy és a tűzálló gyertya is).

Volt még olyan autóhifi-rendszer, amely az autó belterében ülők számára maradandó halláskárosodást okoz, volt továbbá összetekerhető gumizongora, illetve egy Windows-os, elektromos billentyűshangszer, ezt azonban nem tudtuk kipróbálni, mert épp le volt fagyva. Aztán volt még guruló szobamérleg (vagy valami olyasmi), tönköly-ülőgarnitúra, ja... és mi.

km: Takács Szabolcs (basszusgitár)

A rakparton még azt hittük, ha majd kiérünk a városból, emberi közlekedésre alkalmas utakat és forgalmat találunk, aztán Hűvösvölgyet elhagyva, és a főútról elterelődve sikerült közrefogódnunk két úthenger által... Ez olyan Murphy-s dolog.

A végén aztán mégis jóra fordult minden. Még a koncert is. Megtiszteltetés volt az Equinox, A Corner Dely és a Budapest Ragtime Band előtt és a solymári közönségnek játszani!

Közreműködtek: Szabó Mátyás (ütőhangszerek), Takács Szabolcs (basszusgitár).

Meglepődtünk, milyen nagyszabású kulturális élet zajlik Csepelen a Kék Iskolában, ahol amellett, hogy a művészetek oktatására (zenére, színjátszásra, képzőművészetre) nagy hangsúlyt fordítanak, rendszeresek a kiállítások, koncertek, egyéb kulturális megmozdulások az iskola saját és különbejáratú galériájában és szabadtéri színpadán (merthogy ott ilyen is van). Ennél mi csak annak örültünk jobban, hogy Illyés Gábornak és Varga Krisztinának köszönhetően zenekarunk is lehetőséget kapott, hogy bemutassa művészetét, a Színhang Műhely Egyesület újabb összművészeti rendezvényének keretén belül. Köszönjük ezt nekik, illetve a kiállítóknak, fellépőknek, közreműködőknek a részvételt, a közönségnek pedig a szíves vendéglátást és az elismerést!

Az idei nyár olyan volt, mint egy nyaratlan kétéves. Olyan hamar el is illant, amilyen rossz az előző poén volt. Karpov-i sakkjátszmához hasonlatos tagcseréket követően Kabelács Ritával és Baranyi Gergővel kiegészülve el is mentünk mi nagybőszen Paksra. És díjakkal tértünk haza. A szembeötlő különbség a tavalyi Pop-Rock-Jazz Fesztiválhoz képest azonban az, hogy ezúttal legjobb énekesnek, billentyűsnek, gitárosnak és dalszerzőnek járó különdíjakat, és az első helyezést nyertük el!

Hálás köszönetünket fejezzük ki!

Újabb lépcsőfok, Mizar-történeti mérföldkő, Mizarisztikai pillér, Mizarológiai fordulat, miszerint első tévés szereplésünkön estünk túl. Egy félórás stúdióbeszélgetés pedig igazán mélyvíznek számított nekünk. Mindamellett mi szemérmetlenül jól éreztük magunkat, bár Fanni kezei még kissé zakatoltak a soknapos zongoragyakorlás után, Bogi — szegény — nem sok szóhoz jutott a beszélgetés során, Gábor füle még tikkelt az egésznapos csúcsforgalommal való küzdelem első felvonásának hatásaitól (szájárol sokszor a "mennyémáá", a "húzzáinnen", és a "mosmééállszelééém" szavak voltak leolvashatóak), én pedig nem sok sikerrel próbáltam leplezni koffein-megvonási tüneteimet.

Köszönetet mondunk Vincze Marának és a stábnak, hogy voltak olyan kedvesek és meghívtak bennünket sőt, korábban még forgattak is klubkoncertünkön! 

Orcátlanul kitört a 2004-es év, soktagú rettenetünk pedig orcátlanul zenél, többek között a Mediterrán Caféban havonta kétszer, minden második kedden (egyidőben a néhai — mára klasszikussá lett — Zsákbamacska c. Rózsa György produkcióval). A bulik igen jó hangulatban telnek, igen családias környezetben, nagyszámú közönség szeme hallatára. Alkalmanként pedig nagy örömmel látjuk vendégül a színpadon régi és új zenészbarátainkat. Legutóbb például Kovács Tamást, vagyis — hogy mindenki tudja kiről van szó — Tobzit, aki ütőhangszereket szólaltatott meg, illetve Weis Gábort, aki ezzel szemben "tenorszaxofon" fegyvernemben szállt ringbe.

Az idei év utolsó tehetségkutatásán is átestünk. Ismét öt taggal Mizartunk és ismét saját szerzeményekkel. Mivel a mezőny igen erős volt, nem is képzeltük, hogy a végül döntőbe jutott öt formáció közül egyáltalán dobogóra kerülünk. Ehhez képest ismét másodikok lettünk és a közönség díját is mi hozhattuk el! Ezen felül a zsűri, vagyis Juhász Gábor, Fekete Kovács Kornél és Szigeti Péter is igen jó kritikával illetett minket és jópár hasznos tanácsot is kaptunk a jövőre nézve.

Köszönjük a rendezőségnek, a zsűrinek és mint mindig, most is elsősorban a közönségnek a támogatást!

Újabb tehetségkutatón vagyunk túl, mely ezúttal Pakson került megrendezésre! Öt taggal vonultunk színpadra, mivel Jász Andris igen nehezen tudta volna áthidalni hiányzását a Jász András trióból, mely ezidőtájt a Balaton partján debütált. Távolmaradása ellenére is igen jól éreztük magunkat, különösképpen örültünk kedvenc zenekarunk a Vad fruttik részvételének!

A Mizar végső mérlege: a legjobb szerzemény és a legjobb billentyűs díja, melyet Sárközy Fanni kapott, a legjobb dobos díja, mely Pusztai Gabcinak járt, illetve a legjobb basszusgitárosnak járó díjjal Bakaja Pétert jutalmazta a zsűri. A Mizar zenekar a verseny második helyezettje lett.

Ezen felül a sikeres részvételért egy üveg finom vörösbor is ütötte markunkat az atomerőmű jóvoltából, melyet egy rövid GM detektoros sugármérés után (elkerülendő új, nem kívánt testrészek megjelenését testünk különböző pontjain) jóízűen elfogyasztottunk!

Köszönjük az atomerőműnek a bort, a zsűrinek és elnökének, Berki Tamásnak dicsérő szavait, Nellinek vendégszeretetét, a szervezőknek és a technikai személyzetnek a segítségét, a paksi pizzéria előretolt hadállásának isteni pizzáit,  de legfőképpen a résztvevőknek illetve a közönségnek a meleg fogadtatást!

Az idei EFOTT igazán jól sikerült. Sajnos közönségként nem sokat élvezhettük, azonban mint zenekar abban a megtiszteltetésben részesülhettünk, hogy a fesztivál nagyszínpadán léphettünk fel olyan előadók társaságában, mint a Back II Black, Pa-Dö-Dö, Ganxta Zolee és a Kartel, Bikini, P Box. Igazság szerint a Back II Black zenekar buliját elnézve és elhallgatva felmerült bennünk az inkább olyan munkakörök betöltése, mint fodrász, portás, pék... Bár - hozzátesszük - a kalácsfonás szintén komoly kihívást jelentene nekünk.

Lényeg, hogy bár délután 4kor kevéssé lehet jó bulit csinálni, azért ez egészen jól sikerült...

2002. november 8-án megrendezésre került az Artéria Művészeti Est, melynek a Millenáris Park Fogadóépülete adott otthont. A rendezvény egy összművészeti találkozó volt, hiszen nem csak mi mutathattuk be műsorunkat, hanem a Képzőművészeti Egyetem hallgatói is tárlatot nyitottak az épület kiállítótermében, ifjú költők és írók műveiből olvastak fel pályakezdő színészek, illetve maguk a szerzők, az épület galériáján ezen felül pedig szépirodalmi könyvbemutató is zajlott. Az estet a Mizar tagjai az írók és képzőművészek közösen szervezték meg.

A Mizar tagjain kívül a koncerten közreműködtek: Kövendi Zsófi, Szörényi Viki, Rácz Lőrinc vokálosok, Kovács Tamás "Tobzi" ütőhangszereken, illetve Jász András altszaxofonon.

Legnagyobb örömünkre Márkus Tibor zeneszerző, jazz-zongoraművész, tanárunk és mentorunk díszvendége volt koncertünknek.

Az LGT Fesztivál folytatásaként 2002. augusztus 26-28. között lehetőséget kaptunk, hogy két saját szerzeményünket vegyük szalagra a Magyar Rádió 8-as stúdiójában. A felvétel a Petőfi Rádió "Új generáció" c. műsorához készült. Az anyag elkészítésében közreműködött Váczi Dani sopranino szaxofonon, Frolov Ákos harsonán, illetve Jász Andris altszaxofonon. A felvett dalok a Seems Harder, illetve a Nézem az arcod. Köszönjük a lehetőséget Huszti Zoltánnak, Victor Máténak, a műsor teljes stábjának és minden közreműködőnek, kiváltképpen Ákosnak, akit az utcán szólítottunk meg hangszerének tokja alapján, és aki ezt követően néhány órányi próba alatt készült fel a munkára.

2002. június 1.-én egy bődületes méretekkel bíró színpad előtt álltunk azzal a határozott céllal, hogy majd mi az LGT Danász tehetségkutató verseny keretein belül azon játszunk el két dalt. 25-db ki tudja milyen teljesítményű hangszóró, plusz mélynyomók több emelet magasságban, s mindez két oldalon. Csak álltunk és nem hittünk a szemünknek. Helyesen, mert mint kiderült mi egy kisszínpadra voltunk beosztva a tribünök mögött. A technikus, akitől informálódtunk, ettől könnyesre röhögte a szemét. A mi sztédzsünk még így is óriási volt azokhoz a klubhelységekhez, PUBokhoz képest, ahol valaha megfordultunk, de ilyen kezdés után már mindjárt enyhült lámpalázunk.

A közönség szenzációs, a "konkurencia" muzsikája rendkívül jó, a hangulat felhőtlen volt! Köszönjük a lehetőséget az Intermusica Kft.-nek, Tóth Csabának, a zsűrinek és legfőbbképpen a közönségnek! Gratulálunk az összes résztvevőnek és díjazottnak, nagyon élveztük muzsikájukat! Óriási élmény volt, akárcsak a II. helyezést elérnünk!